🇷🇴 Cu ocazia aniversării a 125 de ani de la nașterea scriitorului Németh László vom proiecta adaptarea cinematografică a romanului său, Repulsie.

Proiecția filmului va fi introdusă de traducătorul George Volceanov. În contextul traducerii romanului Repulsie va vorbi și despre viața traducerilor. Romanul Repulsie a apărut în traducerea lui Gelu Păteanu în 1968 la Editura Pentru Literatura Universală.

Németh László (Baia Mare, 18 aprilie 1901 – Budapesta, 3 martie 1975) a fost unul dintre cei mai remarcabili reprezentanți ai prozei maghiare din secolul al XX-lea, laureat al Premiului Baumgarten (1930), al Premiului József Attila (1950) și al Premiului Kossuth (1957).

Romanul său Iszony (Repulsie), apărut în 1947, este una dintre cele mai semnificative opere psihologice ale literaturii maghiare, care prezintă povestea căsătoriei forțate și a tragediei interioare a unei femei reci și retrase, Kárász Nelli. Opera, a cărei acțiune se desfășoară în pusta maghiară, este o reprezentare psihologică profundă a incompatibilității fizice și sufletești, a singurătății și a groazei, fiind considerată de portalul literar Litera drept cel mai matur roman al scriitorului Németh László.

Repulsie
1965, dramă, alb-negru, 113 min., subtitrat în limba română

Regia și scenariul: HINTSCH György
Scriitor: Németh László
Imaginea: Hegyi Barnabás
Editor: Zákonyi Sándor
Sunet: Lehmann Mihály
Muzica: Szokolay Sándor
Decoruri: Zeichán Béla
Costume: Katona Piroska
Distribuția: Drahota Andrea, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Kiss Manyi, Kiss Ferenc, Sulyok Mária, Kálmán György, Bessenyei Ferenc, Gombos Katalin, Psota Irén

Personajul principal al poveștii, care se petrece în anii 1920, este tânăra Kárász Nelli (Drahota Andrea), care locuiește cu părinții ei la o tanyă din pusta maghiară. Takaró Sanyi (Kállai Ferenc), un tânăr de gentry (din lumea micii nobilimi) care studiază agricultura, o curtează insistent, dar Nelli nu este atrasă de el și este chiar respinsă de bărbatul guraliv. În schimb ea este atrasă de tânărul Takaró, fratele mai mic al acestuia, Imre, un băiat timid (Latinovits Zoltán). După moartea tatălui (Páger Antal) este totuși constrânsă de mama ei să se mărite cu Sanyi ca să-și salveze mama văduvă (Kiss Manyi) și pe ea însăși de sărăcie. În pofida faptului că celor doi li se naște un copil, Nelli nicicum nu se poate apropia de soțul ei, care confundă dragostea cu dorința trupească, și mai ajunge și să acumuleze niște datorii mari. După ce moare soacra sa, Nelli îl părăsește, se întoarce în casa părintească, dar când bărbatul se îmbolnăvește, se întoarce la el, deși relația lor este deja compromisă.

În anii 1960 s-au adaptat pe peliculă operele marilor romancieri Jókai Mór și Mikszáth Kálmán, iar romanele psihologice contemporane ale lui Németh László, erau considerate imposibil de transpus pe film. Regizorul debutant Hintsch György a fost primul (și ca regizor de lungmetraje, singurul), care și-a încercat norocul cu această sarcină aparent imposibilă. El a semnat regia și scenariul filmului, transpunând povestea, narațiunea interioară, scrisă la persoana întâi singular, într-o dramaturgie compactată, povestea reușind totuși să urmeze cursul psihologic al romanului. Lumea interioară răvășită al lui Nelli este foarte bine redată de compozițiile în alb-negru al directorului de imagine Hegyi Barnabás. În spiritul celor mai bune opere ale veteranului director de imagine, acesta folosește o iluminare expresivă și efecte izbitoare de lumină și umbră pentru a scoate în evidență personajele din împrejurimile lor, iar în momentele cheie, amplifică dramatismul scenelor cu prim-planuri mari. În 1966 Hegyi Barnabás a fost distins cu Premiul pentru cel mai bun director de imagine pentru acest film la Festivalul Filmului Maghiar. Iar Hintsch György a rămas în istoria filmului maghiar ca interpretul lumii lui Németh László: după lungmetrajul Iszony (Repulsie) el a adaptat în filme de televiziune alte opere esențiale ale lui Németh László (Irgalom / Milă, Szörnyeteg / Monstru, Égető Eszter / Eszter arzând).
(sursă: nfi.hu/alapfilmek)

…

🇭🇺 Németh László születésének 125. évfordulója alkalmából Iszony című regényének megfilmesített adaptációját mutatjuk be intézetünk rendezvénytermében.

Az estet George Volceanov műfordító vezeti be, aki a műfordítások kontextusában az Iszony című regény román nyelvre való fordításáról is beszélni fog. A regény 1968-ban jelent meg Gelu Păteanu fordításában Repulsie címmel.

Németh László (Nagybánya, 1901. április 18. – Budapest, 1975. március 3.) a 20. századi magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője, Baumgarten-díjas (1930), József Attila-díjas (1950), Kossuth-díjas (1957).

1947-ben megjelent Iszony című regénye a magyar irodalom egyik legjelentősebb lélektani alkotása, amely egy hideg, magának való nő, Kárász Nelli kényszerű házasságának és belső tragédiájának történetét mutatja be. A pusztai környezetben játszódó mű a testi-lelki összeilléstelenség, a magány és az iszonyodás mélypszichológiai ábrázolása, melyet a Litera – az irodalmi portál elemzése szerint az író legérettebb regényének tartanak.

Iszony
1965, dráma, fekete-fehér, 113 perc, román felirattal

Rendező és forgatókönyvíró: Hintsch György
Író: Németh László
Operatőr: Hegyi Barnabás
Vágó: Zákonyi Sándor
Hang: Lehmann Mihály
Zene: Szokolay Sándor
Díszlettervező: Zeichán Béla
Jelmeztervező: Katona Piroska
Szereplők: Drahota Andrea, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Kiss Manyi, Kiss Ferenc, Sulyok Mária, Kálmán György, Bessenyei Ferenc, Gombos Katalin, Psota Irén

Az 1920-as években játszódó történet főszereplője a fiatal Kárász Nelli (Drahota Andrea), aki szüleivel egy tanyán él. Takaró Sanyi (Kállai Ferenc), az agrártanulmányait végző dzsentrifiú kitartóan udvarol a lánynak, de Nelli nem vonzódik hozzá, sőt kifejezetten taszítja a nagybeszédű férfi. Helyette inkább a fiatalabb Takaróhoz, a visszahúzódó Imréhez (Latinovits Zoltán) vonzódik. Apja (Páger Antal) halála után mégis kénytelen elfogadni Sanyi házassági ajánlatát, hogy megmentse özvegy édesanyját (Kiss Manyi) és magát a teljes elszegényedéstől. Hiába születik gyerekük, Nelli nem tud közelebb kerülni a szerelmet a testi vággyal azonosító férjéhez, aki ráadásul komoly adósságokba veri magát. Nelli ekkor elhagyja Sanyit, hazaköltözik a szülői házba, de miután anyósa (Sulyok Mária) meghal, és a férfi lebetegszik, visszatér hozzá, hogy ápolja. A kapcsolatuk ekkor már menthetetlen.

A film különlegessége, hogy az 1960-as években a Jókai Mór és Mikszáth Kálmán kalandos történeteinek filmre adaptálása idején, a kortárs Németh László lélektani megalapozottságú regényeit megfilmesíthetetlennek tartották. A rendezői pályája elején tartó Hintsch György volt az első (és mozifilmek rendezőjeként máig az utolsó), aki megpróbálkozott ezzel a lehetetlen feladattal. A rendezés mellett a forgatókönyvet is jegyző Hintsch az egyes szám első személyben, belső narrációként írt történetet, a főhős menekülési kísérleteit, dramaturgiai okokból lerövidítette, a történet összességében mégis hűen követi Németh László eredetijét. Nelli zaklatott belső világát tükrözik Hegyi Barnabás fekete-fehér kompozíció is. A veterán operatőr legkiválóbb munkáinak szellemében expresszív világítást és markáns fény-árnyék hatásokat használva emeli ki a szereplőket a környezetükből, a kulcspillanatokban pedig szuperközelikkel fokozza a jelenetek drámaiságát. Hegyi Barnabás 1966-ban a Magyar Játékfilmszemlén elnyerte ennek a filmnek a fényképezéséért a Legjobb operatőrnek járó díjat. Hintsch Györgyöt Németh László világának értő tolmácsolójaként tartjuk számon: az Iszonyt követően tévéjátékként feldolgozta az író többi kulcsregényét is (Irgalom, Szörnyeteg, Égető Eszter).
(forrás: nfi.hu/alapfilmek)

https://www.facebook.com/events/2673874359652907/